Szesz and the city

Tudom, hogy ritkán írok, de van rá mentségem. Mert nem is írok olyan ritkán. Ugyanis mostanság állandó programmá vált a szakdoli írás. Ha van egy kis időm és energiám, akkor megnyitom a vördöt és írok. Aztán meg amikor nincs energiám, akkor a muszáj nagy úr lép életbe. Szóval újra írok. Kivéve amikor nem. Olyankor dolgozom. Vagy csak lógok a neten, társasozom, iszom, mászkálok a városban, vásárolok, ilyesmi. Vasárnap például Decker Zsófival Temze Fesztiválra mentünk. Megnéztük este a felvonulást. Volt egy csomó tánciskola és környezetvédő. Baromi jó volt. Kedvem támadt afrikai táncot tanulni. Mert az ellazítana. Ja és voltak fúvósok is. Brass band. És nem orvosi szerkóban. Nagyon "dög" volt. Utána meg tűzijátékot néztünk. Vicces, hogy előbb láttam a Temze felett tűzijátékot, mint a Duna felett. Pótlandó. Ma meg álltunk a metró bejáratnál, odalépett egy bácsi, azt mondja van két törött rózsája, nekünk adja. Édipofa. Ja és szerelmetes vagyok. Yakobnak hívják. Bizony zsidó, és nős és gyereke is van. Ő a Tridentben az informatikus. Azt hittem valami hard core idősebb Jákob bácsi jön. Erre beviharzik egy sport Hondával a parkolóba és belibben. Kezet is nyújtott. Aztán miközben a földön fetrengett a routernél, végig kinn volt a boxere, azt mondja, bocs, hogy mutogatom a butt-ot. Mondom nem nézem:) Csak egy öv kellett volna a derekára, de semmi gond. Mindenesetre Katával teljesen oda vagyunk érte, mondta is László úr, hogy ha meglátja, hogy sokszor fizet a net szerelésért, szétcsap köztünk:) Meg úgy fest nyugszik a helyzet a hotelben. Halleluja. Lennék már kicsit az irodában. És persze dög álmos és fáradt vagyok. De szakdolit fogok írni. Jippi. Már csak két nap:)