Elbocsátó szép üzenet...1 éve még én irogattam, és mondogattam a lányoknak ilyeneket. Most pedig mindenki nekem mondja. De mennyire utálok búcsúzni! El sem lehet talán mondani. Mindenesetre a Niagara vízesés megirigyelhetné a mennyiséget, amit termelek... De a Mami is megmondta, hogy én akartam, ne siránkozzak. Persze igaza van, mint mindig:) Kivéve, amikor nem.

Mindenesetre csurig van a nagy bőröndöm, kb. 30 kg, és a hátizsákom is megvan 10. Remélem azért hárman elküzdünk majd valahogy a motyókkal, mivel Hüs azt mondta, nekik csak egy feladott poggyászuk lesz. Abban is bízom, hogy semmi nélkülözhetetlent nem hagyok itthon (mármint eszközt, mert személyt azt sokat...). Szóval holnap életemben először felreppenek a felhők fölé, hogy "across the Atlantic sea" elérjek Londonba. Onnan folyt köv. Remélem:)