"Az a homályos gyanúm, hogy ez a nagy nemzet titokban rendes, normális mértékegységgel dolgozik: méterrel és centiméterrel, literrel és kilóval, rendes, tízes egységekre osztott francia frankkal és kontinentális űrmértékkel, mindennap erősödik. A hivatalos mértékegységeket, meggyőződésem szerint, egyetlen angol sem használja a magánéletben; presztízsokokból elismerik és ápolják e szép hagyományokat, mint minden hagyományt, de persze eszük ágában sincs élni velök, s kárörömmel nézik, amint az idegen lassan, szabályosan beleőrül a forthingokba, az inchekbe (egy incs: 2,54 cm), az uncokba (egy ounce = 16 drams), a yardokba és a pintekbe, a hektárokba és a lábakba, s a múltkor megmértem magam és a hőmérő 212-ot mutatott, amin ilyen körülmények között nem is csodálkoztam; a használati utasításban, amelyet a hőmérőhöz mellékeltek, azt olvastam, hogy ebből az összegből 32-t kell kivonni és a maradékot meg kell szorozni 5/9-del. (Szó szerint: "Formula: nF = 5/9 - u - 32.") Van ezenkívül furlong is, amely 220 yard és van fathom, ami röviden és egyszerűen 6 feet. A pénzrendszerük, mint ismeretes, még találékonyabb. Idővel mindez kissé elfárasztja az idegent, aki kényre-kegyre megadja magát, megiszik egy bushel sört, sétál egy-egy tengeri csomót, a vendéglőben kér egy barrel - sandwichet (36 gallon = 1 barrel), s már nem is csodálkozik rajta, mikor az angolok röhögnek. Igazuk van. Egy országban, ahol a súlymérték egysége a kiló 0,453-ad része, fel kell adni minden reményt, hogy belátható időn belül eligazodjunk az élet mértékegységei között. Egyik közép-európai barátom betért múltkor a patikába, hogy megmérjék s a gyógyszerész megállapította, hogy súlya ez idő szerint "112 lbs, 1 stone és 37 ounce". Barátom hidegvérrel fogadta e közlést és kérte a gyógyszerészt, fordítsa le neki ezt a rémhírt kilóra. Szívesen, felelte a patikus; sokáig számolt, kivont és összeadott, aztán barátságos mosollyal mondta: "az ön súlya 8 kiló". Barátom, negyvenhat éves, sok gallon sört megivott már életében, s kissé megijedt a hírre; kérdezte, hogy nem téves-e az a végösszeg? A gyógyszerész jóindulatúan számolt tovább, örvendezve felkiáltott, hogy megtalálta a hibát, az elébb kifelejtett 73 dramset, de már együtt van az egész, s örömmel tudatja, hogy a barátom súlya kereken, a kacsokat nem számítva - 240 kiló. Ez itt így megy egész nap. Egyedül, otthon, persze a kezüket dörzsölik, a markukba nevetnek, s kilóban és literben számolnak. Nincs élő ember, aki el tudna az angol mértékegységek között igazodni, s nem valószínű, hogy az angol gyerekek 2 láb és 1 gills anyatejet szopnak csecsemőkorukban, pontosan annyit és egy unccal sem többet; de biztos, hogy aki ezt a tudást nem az anyatejjel szívta magába, egy hosszú élet minden odaadó búvárkodásával sem érti meg később; én legalább feladtam a reményt, s lógok a gallonok és a yardok között, kimerültségtől üveges szemekkel, mint egy akasztott.

Így aztán a nap Angliában kellemes izgalmak és örvendetes meglepetések között telik el. Összeadni már egészen jól tudok, persze nem fejben, hanem papíron és ceruzával; a mosodában ellopták két ingemet, viszont küldtek egy számlát, amely az érettségi tételre emlékeztetett, tizedes törtekkel és gyökjelekkel, s a végén köbgyököt vontak az egészből, a ami megmaradt, azt kellett aztán fizetni. Kérésemre, hogy adják vissza legalább a két inget, a mosodás hosszan számolt, aztán meglepetésszerűen kért még tizenegy pennyt és három forthingot. Nem lehet bírni velük. Leghelyesebb, ha az ember beletörődik, időnként ad nekik egy-egy fontot, hogy hagyják békén. Ezt megértik: legfeljebb egy shillinget kérnek még, hogy teljes legyen a  guinea, mert akkor ez kerek 21, s úgy szebb és ők nyertek. Miután fogalmam nincsen, mennyit kérnek az egyes ruhacikkekért, lehetőleg fonttal fizetek mindenütt, s az aprópénzt aztán összegyűjtöm és újra beváltom fontra; mert ilyen számlákat, mint "3. 17. 9.", úgysem értek meg soha. A hotelszámla végösszegéről ma sem tudom, hogy pénzösszeget jelent-e, vagy valamilyen történelmi dátumot - egyszerűen odaadom mindig a tulajdonosnak minden papírpénzemet, s kérem, hogy vonja le tartozásomat belátása szerint. Szerencsére általában korrektek. Amilyen bonyolult a mértékegységük, olyan titokatosan bonyolult morális és társadalmi mértékük. Nemcsak a búzát mérik bushellel, hanem a jót és a rosszat, az unalmasat és a mulatságosat, az egyén és a állam jogait is. Ahogy az ablakot nem nyitják, hanem húzzák, ahogy a hotelfolyosón vészfékek vannak, melyeknek rendeletését nem ismerem, de soha nem merem meghúzni, mert félek, hogy megáll London; ahogy a harangok másképp ütik az órákat - például a délután négyet három hosszú és nyolc rövid harangütéssel jelzik -, ahogy az egyik vendéglőben csak akkor adnak sört, ha előbb kifizeted, ahogy az egyik utcában hivatkozással III. Richárd egyik rendeletére, este tízkor elveszik az orrod előtt a poharat, de a másik utcában ülhetsz egy kocsmában reggelig, mert az már "night-club" és VIII. Henrik megengedte a tulajdonos öregapjának; ahogy a királyért rajonganak, ahogy a fogukhoz vernek minden pennyt s ugyanakkor a világ legnagyobb spekulánsai, ahogy meghalnak Angliáért, csak éppen élni nem szeretnek ott, ahogy ezek a szocializmust értelmezik és ahogy öltözködnek hozzá, ahogy Macdonaldot lejárt embernek tartják s amellett lelkesedéssel engedelmeskednek neki, ahogy egy lord özvegye belépett a szocialista pártba, s egyik kastélyát felajánlotta az elvtársaknak nyári pihenőhelyül, de három hónap múlva elhívatta a párttitkárt s azt mondta neki: "Kérem, minden rendben van, de szóljon az elvtársaknak, hogy én nem bírom nézni, ha a teniszt szürke nadrágban játsszák..." - ez az, ami itt extra, s amit a kontinentális ember nem ért meg egészen soha.

A csodálatos az, hogy a bonyolult mértékegységek dacára a végösszeg stimmel: eddig ők nyertek és nekik volt igazuk. Most először tetszik úgy, mintha tévedtek volna történelmi számításukban egy-két unciával."

Márai Sándor, Újság, 1933. október 12.

thx for BA:)